Először hirdettünk terményversenyt, záporoztak a pályázatok. Most az 5 döntőbe került kedvencünket mutatjuk be. A történetek befogadása után összeül a zsűri: az Oázis delegálja a zsűri egyik tagját, Molnár Piroskát. Kedvenc oldalunk a Magyar Terméket gründoló Facebook csoport főnöke, Bárány Attila lesz a zsűri máik tagja, és a Szomszéd kertje blog is érdekelt egy szavazat kiosztásában. Lássuk az 5 döntőbe jutott pályamunkát. Papp Ildikó a következőképpen vall a kertjében termett csodaszőlőről.
1) "A szőlő kiskorom óta fontos szerepet tölt be az életemben. Az én drága Nagyapám mindig metszegette, permetezte, kötözgette a szőlőket a kertben. Nyaraim nagy részét vele töltöttem a szőlők között hintázva, játszva. A rafia azóta is az egyik kedvelt anyagom. Sajnos öt évvel ezelőtt a drága Nagypapa elment közülünk, de a tőkéi itt maradtak. Azóta mi gondozzuk őket. Persze a Papa gondosságához nem fogható a mienk, de az egyik tőke mégis nagyon hálás és óriási fürtöket terem évről évre.
Ez a szőlő a Papa idejében még fiatal volt, egy-egy fürtöt hozott csak, amit mindig én egyedül ehettem meg, mint az egyszem kedvenc unoka, de azóta több is van rajta a gigászi fürtökből és már az egész család élvezi. Ezzel a két képpel a Papa és Édesapa gondos munkájának szeretnék emléket állítani."
A következő döntőbe jutott pályázónk Cseh Róbert így vall a kertjéről.
2) "Két éve lakunk Monoron. A tavalyi évben csak 1-2 dolgot vetettünk, de sajnos azt is elmosta az eső. Idén nagyobb fába vágtuk a fejszénket. Vetettünk borsót, tököt többfélét, babot, répát, petrezselyem gyökeret, stb... A homokos talaj meghozta gyümölcsét. Egy két kudarc (sárgadinnye, kígyóuborka) kivételével szinte mindenből kaphattunk ízelítőt. Ez itt például a torma termés.
Nagyon büszkék vagyunk magunkra, mivel volt fővárosiak lévén nem nagyon értettünk (most sem) a termesztéshez. De bevált. Egy két tanácsot végighallgatva kezdtük el saját részünkre (na meg persze a fent ragadt családtagok örömére) a termelést. Minden nap tanulunk valami újat. A legnehezebb a paradicsommal való harc. De tudjuk jövőre hogyan karózzuk, milyen magas karók kellenek, milyen erősítéssel.
A tök a kedvenc. Elmondhatom, hogy japán sütőtök magjaimból 10 m indát értünk el, rajta telis-tele tökkel. Nagy igénye nincs szerencsére viszont azt mindenkinek tanácsolom, hogy a kert egy olyan szegleténél ültesse ahol senkit nem zavar mert szeret kúszni rendesen. A másik, hogy olyan hely legyen az ültetési terület ahol gaz, fű stb nem nő mert egy idő után nehézkes lenne füvet nyírni.
Összességében nagyon boldogok vagyunk. Jövőre szeretnénk haszonállatokat is tartani, már csak azért is, hogy meglegyen az örök természeti körforgás, ahol semmi nem megy kárba, így próbálkozva az egészséges élet kialakításában. Szeretnék nevezni a képekkel és azt sem bánom, ha nem nyeri el a zsűri tetszését, mert ez nekünk kell, hogy öröm legyen és a képeimmel csak azoknak a "gazdáknak" szeretnék kedvezni akiknek nincs több Ha földje. A képek a kedves zsűrin kívül a tisztelt látogatóknak is szólnak, hogy lássák kicsi pénzből mennyire sok dolgot ki lehet hozni. Igen....nem kellenek milliók, ahhoz, hogy a megélhetést biztosítsuk magunknak. A terményeink rezsivel együtt a kevés eső ellenére is szerintem a minimálbér huszadából kijött.
Természetesen kellenek alapvető szerszámok, kapa, ásó, kis kézi ásó,metszőolló, locsoló (én régi vödörrel oldom meg és esőgyűjtő hordóból elvagyunk egész szezon alatt). Ezek alapvető dolgok. Én sosem használtam kesztyűt, csak a töknél mert szúr. Összességében elmondhatom igazából kis kapálgatáson és gazoláson, locsoláson (nem minden növény igényli) kívül csak a szerencsére, napra van szükségünk, nomeg némi esőre ahhoz, hogy szép terményünk legyen. De higyjék (-tek) el kedves gazdák....megéri.
Harmadik döntősünk egy almafával nevezett, halljuk az ő, Fameliababa történetét.
3) "Szeretném bemutatni almácskát. Szokványos gyerekkora volt. Kicsi virág, majd egy apró zöld termésként várta a nap lágy öleléseit. Az az érdekessége hogy a fa, ahol világra bújt, egy kivágásra ítélt, haldokló öreg fa volt. De ezek az édes szép gyümölcsök harcoltak érte hogy megmaradjon az otthonuk, és persze az alatta lakó baromfi család is, akik ma is élvezik a fa hűs árnyékát."
Negyedik döntősünk Petricsák Attila, aki egy igazi bizonyítékkal szolgál arról, többmillió éve bizony dinók éltek Magyarország területén. Az egyik reinkarnációt csodáljátok meg alább!
4) "Nagymamámnál Albertirsán a múlt heti krumpli szedésnél került kapaélre ez a furcsaság. A vágás ami a „száját” formálja teljesen véletlen, a földbe csapodó kapa éle okozta. A többi „testrésze” eredeti, nem plasztikázott. Mivel nagyon formás hátulról is, küldök egy olyan képet is!"
Ötödik pályázónk Dömötör Bernadett, íme az ő sztorija.
5) "E két szép tököcskét én növesztettem-nevelgettem a kis kertünkben. Apukám is besegített a locsolásban, párom és unokaöcsém az ásásban és a komposzt beforgatásában. Volt társasága is, patiszon, retek, zöldbab, hagyma, paradicsom, paprika és eper. Az eper tetszhetett neki, mert kb. 5 m-re elnyúlt felé óriási leveleivel :)"
Vajon kié lesz a Nagy terményverseny fődíja? Holnap kiderül!