A szomszéd kertje

Senkit ne tévesszen meg a cím. Nem krémekről és pakolásokról lesz szó, hanem a szilváról. Ugyanis az történt, hogy a tudásvágyban égő gyerekem kérdésekkel bombázott a természetismeret leckéje kapcsán. Sokáig álltam a rohamot.

Elmondtam: nem lehet pontosan tudni honnan ered a szilva, de az ókori rómaiak addig keresztezték, míg a maihoz hasonló fajokat hoztak létre és a középkorban nagy hype-ja volt a középkori várakban. Meg azt is, hogy mindenhol jól érzi magát a szilvafa. Lehet napos vagy árnyékos a hely, az jó neki. Csak víz kell - de az rendszeresen -, mert különben lepotyognak a gyümölcsök. Hiszen a gyökérzete nem nyúlik túl mélyre, a felső talajból nyeri a nedvességet. No és azt, hogy nem igényel túl sok törődést, de türelem kell hozzá, mert csak 4-5 év után hoz termést.

Egy ponton elragadott a hév és nem álltam meg, hogy a természetismeret lecke szempontjából irreleváns információkat is megosszak vele. Ilyen volt például, hogy 6 méteres távolságba jó ültetni a csemetéket és a rendszeres trágyázást meghálálja. Amikor a korona kuszaságának kezelésébe merültem volna - tudniillik nem fűrésszel, hanem ágvágóval érdemes rendet vágni, majd a sebeket gondosan kezelni kell -, na akkor feltette azt a kérdést, ami bukásomat okozta és néhány új ránccal is gazdagított: milyen vitaminok vannak a szilvában és mire jó? 

Még szerencse, hogy van internet, ez mentette a helyzetet. Most már tudom, hogy magas a B1- és az E-vitamin tartalma, éppen ezért hátráltatja az öregedés némely velejáróját, így a bőr ráncosodását is. Szóval, ha igaz a dolog nem kell többé plasztikai sebészre gyűjteni, elég csak szilvát enni. Tehát, irány a piac! (Ja, és a szilvapálinka, valamint a szilvásgombóc, sajnos nem ér...)

Képek: itt és itt.