Ha karácsonyi lakásdekorációról van szó, az egyik kedvenc növényem a fagyöngy, ami tulajdonképpen egy bokor habitusú élősködő. Lombos puhafákon élő örökzöld, amely gyökereit mélyen a fába eresztve pompázik a magaslatokon.

Magját a madarak viszik egyik fáról a másikra. Télen, ha lehulott a fák levele, sokszor láthatod  a fagyönygöt gombóc formán megülni az ágak között. Hazánkban két fajtája, a fehér és a sárga honos.

Az adventi, karácsonyi díszként divatos örökzöld fehér fagyöngyöt (hívják még fakínnak, gyöngybuckónak, gyimbornak, boszorkánylábnak) előfordul a tölgyek kivételével majdnem minden lombos fán, leggyakrabban nyáron, az akácon található. Télen a csupasz fák ágain zöldellő bokrocskák impozáns látványt nyújtanak.

Az angolszász kultúrából átvett szokás fagyönygöt lógatni le a palfonról, ajtófélfáról. Csókot váltani a fagyöngy alatt annyi, mint mélyebb, szebb, meghittebb tartalmat adni a kapcsolatnak. Állítólag az itt váltott csók az örök szerelmet is elhozhatja. Így van-e vagy sem: izgalmasan hangzik...

Madárlépnek is szokás nevezni a szóban forgó növényt, mert télen a madarak megennék a bogyóit, de nem nagyon sikerül nekik, ráragad ugyanis a csőrükre. Persze, szeretnének megszabadulni a bogyótól, és a fák kérgéhez fenik a csőrüket. Ezzel valójában elültetik a fehér fagyöngyöt.

A fagyöngy dekorációs célra történő szedése meglehetősen bonyolult. A gömböcök a fák magas tartományaiban virulnak, nehezen adják magukat, begyűjtéséhez türelem, kitartás, létra és fűrész mindenképpen szükséges. Talán egyszerűbb utcai árusoktól megvenni. Ára a nehéz beszerezhetőség okán azonban meglehetősen drága.