Mesélő fák II.
Miss Daisy
2012.10.02. 06:15
Örömmel adok hírt az Év Fája versenyről, amit harmadszor hirdetett meg az Ökotárs Alapítvány, melyre idén 60 fát neveztek közösségek, családok, magánszemélyek és szervezetek.
A nevezettekből 13 fát juttatott tovább a döntőbe az Ökotárs Alapítvány szakmai zsűrije, amelyek közül a közönség nyilvános, online szavazással választhatja meg az Év Fáját. Sorozatunkban ezeket vesszük számba. Lássuk a döntös fák közül most a második hármat.
4. A hatos-tölgy nevét a tövénél elágazó „ágairól”, törzseiről kapta. Ugyan a hat ágból mára sajnos csak öt maradt, de ez mit sem von le a fa iránt megnyilvánuló szeretetből, tiszteletből. A látogatókat a fánál kialakított információs tábla az alábbi rendhagyó történelemórával fogadja.
Vándor, itt állok már 3 évszázada. Nagy idő, mióta megszülettem. Háború dúlt a világban, mikor felcseperedtem lehanyatlott a félhold. Az utolsó Bécs elleni török hadjárat során Kara Musztafa seregei még 1683-ban elpusztították az egész vidéket.
Rövidesen újra fegyverek zajától lett hangos a táj. 1704-ben a koroncói csatában Forgách Simon, Rákóczi tábornagya és Heister, a német császár generálisa vívott véres csatát a közelben. Következtek a békés, erőt gyűjtő évek, újjáépültek az elpusztult falvak, templomok. 
A fegyverek zaja újra belármázta a vidéket. Napóleon hadai véres ütközetet vívtak Kismegyer térségében 1809. június 14-én, hol nemesi felkelőink hősiesen ellenálltak. Az 1848-49-es szabadságharc utolsó dunántúli ütközete is a közelben játszódott le, a győri csata részeként vívtak véres harcot nemzetünkért honvédeink.
A fegyverek elcsendesülnek, és újra szépülni kezd a táj. Vasutak, gyárak épülnek, és mindenhol a hegyekben zöldell a híres sokorói szőlő. Csendesen megöregedve pihenek e csodás völgyben, csak madár szól, és nyugalom van. Vándor csak gyönyörködj, és ne rombolj, hogy maradjon valami az utánad jövőknek is!
A fa elhelyezkedése: Kajárpéc külterület (GPS koordináták: 551072, 239248 erdőrészlet jele: Kajárpéc 2 TI), Faj: Tölgy, Kora: 300 év, Magassága: 18-20 méter, Törzskerület: 6-8 méter.
5. Budaörsi vadgesztenye. Sok mindent „látott” – ha beszélni tudna arról a megélt 100 évről! Ott áll a 125 éves állomásépület közelében. Valamikor párja is volt, de azt már kivágták. Talán száznál is többször szendergett téli álomba, és ugyanennyi alkalommal ébredt, ha eljött a kikelet. Gyökerei ennyi év alatt jó mélyre fúródtak, vizet kutatva. Már nem fél az aszályos nyaraktól. Amikor virágba borul, a vonatról leszálló utasok megcsodálják. – Mint egy nagy virágcsokor - mondják.
Siheder korában a mi fánk még gőzmozdonyoknak integetett. Milyen dübörgéssel, sistergéssel, fütyüléssel érkeztek meg azok a fekete vasparipák! Valósággal beleremegett a föld. Erre járt az Orient-expressz is, de az nem állt meg Budaörsön. Éppen csak be tudott pillantani az elegáns kupék ablakán. Majd a villamosítás után a gőzmozdonyokat fokozatosan felváltották a dízelek és a gyorsan induló villanymozdonyok.
1914 júliusában nagy lett a jövés-menés. Kitört a háború, általános mozgósítás. Mire a lombok lehullanak, itthon leszünk – ilyen szavakat, mondatokat hallott a gesztenyefa, de akkor még alig érte el a két métert. Azt látta, hogy katonaruhás férfiak szállnak fel a vagonokba, faládákkal. Kisírt szemű asszonyok integetnek utánuk. Bizony már lehullatta rőt színű leveleit, és az emberek még mindig nem jöttek haza. Akik mégis, azok át és át voltak kötözve fehér gézzel. A postakocsik tábori értesítőket is hoztak a frontról. De a mi fánk azt már nem tudhatta, hogy mi állt bennük…
De mi történt?! Már megint háború! A mindennapi megszokott menetrend felborult. Katonákkal teli szerelvények gördültek át az állomáson. Repülők is jöttek, Stukák, Messerschmittek. Szörnyű bombázások hangját hozta a szél a főváros felől. Aztán megint tavasz lett, az élet ment tovább… A fa rügyet hajtott, szirmot bontott és gesztenyék koppantak a tövében.
1946 januárja – a mi fánk téli álomba dermedve nem láthatta, hogy tehervagonok állnak be az állomásra, belsejük elnyelte a kétségbe esett embereket – nőket, gyerekeket, családokat. Magyarországon elsőként megkezdődött a német ajkú lakosság Németországba telepítése. Két hét alatt a lakosság majd 90%-át hurcolták el szülőhelyükről.
Több mint 60 év telt el azóta. Az utódok emléktáblát terveznek az állomás falára. A fa körüli parkot a budaörsi kertbarátok hozták rendbe, és három éve gondozzák. A fa elhelyezkedése: 2040 Budaörs, Raktár u.1. Faj: vadgesztenye, Kora: 100 év, Magassága: 20-22 m, Törzskerület: 260 cm
6. Szentendre - Izbég hársfája. Szentendre egyik legrégibb településrészén, Izbégen, nem messze a Bükkös pataktól, egy kis dombocskán, a mai Alsó-Izbég téren nőtt ki kb. 150-180 évvel ezelőtt ez a hársfa.
A fa több mint 25 éve, súlyosan megsérült, az egyik hatalmas ága letört, nagy darabot kiszakítva a törzsből is. Sajnos, a közterületen lévő fa hatalmas sérülését nem kezelte senki, kártevők költöztek a sebbe, óriási pusztítást végezve a törzsében. 
Az itt élők úgy tudják, hogy amikor a fa meghasadt, akkor halt meg a környék legidősebb, itt született lakója, aki sokszor üldögélt alatta, békésen pipázgatva. De sok anyuka itt sétáltatta kisbabáját, így azok kicsi koruktól már szívükbe zárhatták a hársfát. A helyiek elhatározták el, hogy megmentik a hársfánkat a pusztulástól.
Arra kellett törekedni, hogy törzse ne hasadjon félbe, ezért az ágai végén le kellett vágni annyit, hogy a saját, hatalmas súlyától ne szakadjon ketté, a kártevőket pedig kiűzzék belőle. Több napig tartott a mentés, nem volt egyszerű munka. Az itt élők, ha segíteni nem is tudtak, őszintén szurkoltak. És most tavasszal is illatozó virággal pompázott a hársfa.
A fa elhelyezkedése: Szentendre, Alsó-Izbég Tér ( János utca - József A utca találkozása), Faj: hárs, Kora: 150-180 év, Magassága: 15 méter, Törzskerület: 280 cm. A döntös fák ismertetését folytatom, hiszen még számos fa és érdekes története vár bemutatásra. Addig is, itt szavazhattok. Ha tetszett a poszt, csatlakozz te is A szomszéd kertje Facebook közösségéhez itt.
Fotós: Miss Daisy, Ökotárs Alapítvány, Pinterest
